Siójut község

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Somogy megye
Kistérség: Siófoki kistérség
Lakosság: 545 fő
Terület: 10.73 km²
Népsűrűség: 50,79 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 84

Fekvése

A község a Sió valamikori ártere mentén, a Dunántúli dombság lábánál fekszik. A település lakói évszázadok óta rendíthetetlen szorgalommal igyekeznek művelés alá vonni az igen szerény lehetőséget kínáló löszös hordalékföldeket, nem kis erőfeszítéseket téve a szőlőművelés meghonosítására, noha a terület a Sió szabályozása, és ezzel a talajvízszint drasztikus csökkenése miatt elveszítette ártéri jellegét, a falu eredeti megélhetését nyújtó halászat gyakorlatilag megszűnt. Az ötvenes évek nagyüzemi gazdálkodása, a téeszesítés eltüntette a Siót övező ligetes galériaerdőket, a sovány földekről az erózió elhordta a termőréteget, így a környék ma félsivatagos jellegű, kisebb fasorokkal szabdalt, igen nehezen művelhető, kietlen pusztaság. Gondjaira talán csak a Sió rehabilitációja adhatna gyógyírt.

Története

A települést először II. András okmánya említi 1229-ben, mely a községet a veszprémi káptalannak adományozza. A község neve a török eredetű "Jutas" személynévből származtatható. Az Árpád-korban alapított település, mely a mai falutól délre, a Sió mentén fekvő apró halászfalu volt, a török időkben teljesen elpusztult. Az egykori falucska maradványai ma is jól kivehetők. Beépítetlen, ám intenzíven művelt területen fekszik, ezért folyamatosan pusztul – alapos régészeti feltárására azonban anyagi erőforrások híján eddig nem volt mód, holott a falu templomát övező temetőből előkerült, XII. századi, limoges-i zománctechnikával készült Krisztus-szobor a Kárpát-medencében igazi különlegesség, mely ma a Somogy Megyei Múzeumban látható.

Nevezetességei

A község legfőbb nevezetessége az 1830-ban, klasszicizáló későbarokk stílusban épült református templom, illetve az azt övező óriási autóbontó üzem.

Következő községek

További községek